2011. július 3-án első alkalommal kerül megrendezésre a Magyar Jousting Bajnokság. A Magyar Világtalálkozó eseménysorozatához kapcsolódó versenynek Balatonlelle ad otthont.

A lovagi torna a középkorban a lovagi kultúra része. Nem pusztán mulatság vagy szórakoztató játék. Kulturális esemény, melynek rítusai, jelentése és jelentősége, szabályai és következményei vannak.

A lovagi tornákat több szempontrendszer alapján is csoportosíthatjuk. A tornán egyszerre egy időben részvevő tagok száma szerint lehetnek párviadalok és lehetnek csoportos összecsapások. Ezen megmérettetések történhetnek lóhátról, illetőleg földről. Régi szabályrendszerek értelmében előfordulhatott, hogy a felek lóról kezdték meg küzdelmüket, majd földre kerülésük után ott folytathatták összecsapásukat.

A csoportos összecsapásokat a lovagi irodalom buhurtnak nevezi, melyek történhettek egy körbekerített füves vagy homokos karámban, kisebb méretű pályán, ahol az eseményeket a nézők a széli részekről kísérhettek figyelemmel. Adott esetben, a résztvevők nagyobb létszámát szem előtt tartva, olyan völgyekben ahol a szemlélődők a dombokról tekinthették meg az eseményeket. Ezek az összecsapások a korabeli háborúkra való felkészülést foglalták magukba, melyben az egyik csoport egy ismert, előre meghatározott helyett védett, ami lehetett egy magaslat, egy gázló a folyón, egy kisebb híd vagy akár egy erdő alatti tisztás is.

Párviadal esetén a két lovag - a torna szabályrendszerének értelmében vértezetten- lezajló összecsapásából állt. A lóhátról történő összecsapás, mai jousting elnevezése a középkori 'joust' vagy 'just' szóbol, a latin 'juxtare' elnevezésből ered, ez 'összetalálkozni' 'összecsapni' jelentéssel bír. A lovagi eszmerendszert szem előtt tartva és a korabeli háborúk koreográfiáját tekintve, ahol is a csata sokszor a szemben álló felek páros küzdelmeire esett szét, az ott előforduló technikák szerint megkülönböztetjük a tjost-ot, ahol a kopját az ellenfél pajzsán vagy testén kell eltörni, illetve a lovagi összecsapás egy másik fajtáját, ahol az ellenfélnek a lova nyergéből való kifordítása volt a cél. Ezt a torna elnevezéssel illetjük, a tounoi- kifordítani – szóból. A párviadalok sokszor vallási indíttatásúak is lehettek, melyben a felek Isten ítéletének tekintve- fegyvereik irányítását felsőbbrendű erőknek átadva -a kimenetelt jó és a rossz közötti erőviszonyok megnyilvánulásának tartották.

Az 1526-os mohácsi csatavesztéssel az előző évszázadokban használt tradicionális magyar nehézlovasság aranykora leáldozott. A honi nemesség, mely e lovasságot képezte és kiállította, a török ágyúk torkolattüzében elvérzett. Írásos emlékeink az ezt követő időszakból már egyértelműen csak egy könnyebb fegyverzetű párviadalformát, a huszártornát említik.

A szervezők, mint a Nemzetközi Testőrszövetség (IBSSA) sportszövetsége, valamint a Székesefehérvári Szabad Királyi Lovagok Egyesülete elnyerve a Máltai Lovagrend (KMFAP) fővédnöki támogatását, ezt a közel ötszáz éve honi földön elfelejtett nemes sportágat keltik életre a Magyar Jousting Bajnokság megrendezésével. Amíg a középkorban, kezdetben a katonai képességek csiszolását tekintették a párviadalok során elsődleges célnak, addig napjainkban e sportág egyedi fizikális és személyiség fejlesztő erényeket hordoz magában.

A középkori lovagi tornák szabályrendszere, mindig az adott verseny kiírójától függtek, részleteikben eltérhettek egymástól, biztosítva a sokszínűséget és teret adva a folyamatos fejlődésnek. Ezt a hagyományt követve a szervezők az alábbi kategóriákban hirdet versenyt:

• Dextarius - mely a nehézlovak használatát foglalja magába
• Palefridus - mely a könnyebb testfelépítésű lovakat indítja – kopjatörésben. Élesben, középkori hagyományos viseletben, hagyományos alapokra épülő szabályrendszer alapján.
• Könnyített kopjás törés, melyben a lovak testtömeg szerint nincsenek osztályozva, a viselet szabadabb.
• Egyéni lovas ügyességi próbák.
  
  

A részletes versenyfelhívás és szabályrendszer a www.jousting.hu weboldalon hamarosan ismertetésre kerül. A haditorna újjáélesztésén túl, a verseny keretein belül az Anjou Udvari Lovagok Egyesülete, mely egy történelmi és kulturális hitelességre törekvő udvari-lovagi hagyományápoló közösség, kiegészítő bemutatóik és versenyeik teszik majd teljessé a lovagi életérzést.